Steve Siebold három évtizedet töltött azzal, hogy gazdagokkal készített interjúkat, és kutatta, hogy mi különbözteti meg őket a többi embertől. Kiderült, hogy ez is nem annyira magával a pénzzel kapcsolatos, hanem inkább a gondolkodásmódjukkal. Ami legalább 21 területen tér el az átlagemberekétől.
Egy Steve Siebold nevű szakember, a „How Rich People Think” (Hogyan gondolkodnak a gazdagok) című könyv szerzője közel három évtizedet töltött azzal, hogy gazdagokkal készített interjúkat az egész világon, és kutatta, hogy mi különbözteti meg őket a többi embertől. A Business Insider írása szerint az eredmény az volt, hogy ez nem annyira magával a pénzzel kapcsolatos, hanem inkább a mentalitásukkal. „A középosztály azt mondja az embereknek, hogy legyenek boldogok azzal, amijük van. Ráadásul a legtöbben rettegni kezdenek, ha pénzről van szó” – mondta a szerző.
1. Az átlagember szerint a pénz minden baj okozója. A gazdagok szerint viszont a szegénység.
Az egyszerű polgár agyát általában átmosták és azt gondolja, hogy a gazdagok mind becstelenek vagy legalábbis szerencsések. Sok alacsonyabb jövedelmű közösségben emiatt a meggazdagodás valósággal szégyen. „A legjobbak tudják,hogy a pénz nem garantálja a boldogságot, de könnyebbé és sokkal élvezetesebbé teszi az életet” – írja Siebold.
Sokszor hallani felszínes tudású keresztényektől, hogy “minden gonosz forrása a pénz“. Ha utána keresel, hogy az állandóan hivatkozott Biblia rész mint mond, máris értelmet nyer a “felszínes” szó. Az eredeti szöveg ugyanis ez: “Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1.Tim.6:10).
Vagyis maga a pénz nem rossz, sőt még csak nem is forrása semmiféle rossznak. A pénz szeretete, a pénzbe való beleszerelmesedés az, ami rossz dolgok forrás lesz: kapzsiságé , irigységé, és így tovább. A pénz ugyanis csak egy eszköz, akár egy fejsze, egy autó, vagy éppen egy szál gyufa. Lehet jóra és rosszra is használni, csak rajtad múlik, hogyan állsz a pénzhez. Használhatod helyesen is.
2. Az átlagember azt gondolja, az önzés bűn. A gazdag ember hiszi, hogy az önzés erény.
„A gazdagok mennek és megpróbálják boldoggá tenni magukat. Nem próbálják megjátszani, hogy megmentik a világot.” Az a baj, hogy a középosztálybeliek ezt negatívan értékelik, és ez szegényen tartja őket – írja az író. Ha nem tudsz vigyázni magadra, nem vagy abban a helyzetben, hogy bárki máson segíts. Nem adhatod oda azt, amid nincs – teszi hozzá.
3. A tömegek „lottó-mentalitásúak”, a gazdagok „cselekvés-mentalitásúak”.
A tömegek arra várnak, hogy kihúzzák az ő számaikat, és imádkoznak a fellendülésért. A nagy emberek eközben megoldják a problémákat – írja Siebold. A középosztálybeli hősök várnak valakire, lehet, hogy Istenre, lehet, hogy a kormányra, a főnökükre vagy a házastársukra. Az átlagemberek gondolkodása szüli ezt az életfelfogást, miközben egyre ketyeg az életük órája.
4. Az átlagember azt hiszi, a gazdagsághoz vezető út a hivatalos oktatással van kikövezve. A gazdagok a speciális tudás megszerzésében hisznek.
A szegények azt gondolják, hogy csakis akkor lehet valakiből befolyásos, nagy vagyonnal rendelkező személy, ha az mindenféle diplomát és végzettséget megszerez. A gazdag ember azonban tudja, hogy nem a végzettség foka és a diplomák száma meghatározó, hanem az, hogy mindig a megfelelő szaktudás, speciális ismeret birtokában legyen a sikerre vágyó személy.
A sikerhez hozzásegítő tudás megszerzési formája igazából mindegy, hiszen végtére is csak az eredmény számít majd.
Sok világklasszis csak kevés hivatalos iskolát végzett, és vagyonukat további speciális szaktudás megszerzésével és értékesítésével halmozták fel. A tömegek meg vannak győződve arról, hogy a mesterfokozatok és doktorátusok megszerzése vezet a gazdagsághoz, többnyire, mert be vannak zárva saját gondolkodásmódjukba. A gazdagokat nem érdeklik az eszközök, csak a végeredmény.
5. Sokan a régi szép idők után vágyódnak. A gazdagok a jövőről álmodnak.
A maguk erejéből milliomossá lett (self-made) emberek azért lettek gazdagok, mert hajlandóak voltak nagy kockázatot vállalni, előrevetíteni álmaikat, céljaikat, ötleteiket egy ismeretlen jövőbe – írja Siebold. Akik azt hiszik, hogy a legszebb éveik már elmúltak, ritkán lesznek gazdagok, és gyakran boldogtalansággal és depresszióval küzdenek.
Az átlagos emberek számtalanszor hangoztatják nagy sóhajok közepette, hogy „azok a régi szép idők”. Az ilyen személyek többnyire úgy gondolják, hogy a legszebb éveiket már megélték, így nem is törekednek arra, hogy az életük jobbá, sikeresebbé váljon. Depressziósan és boldogtalanul telnek napjaik.
A gazdagok ellenben nem a múltba vágyódnak, hanem a jövőbe tekintenek. Mernek kockázatot vállalni, bele mernek vágni egy új, még ismeretlen kihívásba is, előrevetítik álmaikat, vágyaikat, és tesznek annak érdekében, hogy mindaz, amit elképzelnek az meg is valósulhasson.
6. Az átlagemberek a pénzhez érzelmileg viszonyulnak. A gazdagok logikusan gondolkodnak róla.
Egy többnyire okos, jól képzett és más szempontból is sikeres személy egyik pillanatról a másikra képes átalakulni egy félelemközpontú személyiséggé, akinek a legnagyobb pénzügyi ambíciója az, hogy békében vonuljon nyugdíjba. A gazdagok látják, mire képes a pénz és mire nem, a logika szemüvegén keresztül. Tudják, hogy döntő fontosságú eszköz, amely választási lehetőségeket és esélyeket kínál. Pontosan tudják azt, hogy mit várhatnak el a pénztől, tisztában vannak azzal, hogy a pénz csupán egy eszköz, amely segítségével többféle lehetőségük és esélyük lehet majd, a jövőbeli életük körülményeinek megteremtésére. Pont emiatt van az, hogy könnyebben válnak meg a pénztől, könnyebben fektetik be helyzetükhöz mérten, mert valóban csak eszközként tekintenek rá.
7. Az átlagemberek nemszeretem dolgokkal keresik a pénzt. A gazdagok a szenvedélyeikkel.
Az átlagember számára úgy tűnik, mintha a gazdagok állandóan dolgoznának. Pedig a felső tízezer egyik legokosabb stratégiája, hogy azt csinálja, amit szeret, és talál rá módot, hogy meg is fizessék érte. A másik oldalról, a középosztály olyan állásokat fogad el, amelyeket nem szeret, mert szüksége van a pénzre. Az iskolában és a társadalomban ugyanis arra tanították, kondicionálták, hogy a pénzkereset egyenesen arányos a fizikai vagy szellemi erőfeszítéssel. Forrás (szerző):
Az átlagos emberek gyakran olyan munkákat is elvállalnak, amelyekhez valójában semmi kedvük sincsen. Nap, mint nap bejárnak dolgozni egy olyan munkahelyre, ahová nem szívesen mennek, és olyan feladatokat végeznek el, amelyek egyáltalán nincs ínyükre.
Ennek oka az, hogy mindenáron szükségük van a pénzre, hiszen már egészen fiatalon is azt tanították meg számukra, hogy gazdaggá és sikeressé csak az válhat, aki kemény és megerőltető munkát végez. A gazdagok ezzel szemben más stratégia szerint élnek.
Ők megtalálják annak a módját, hogy olyan feladatokat végezzenek el, amelyekért nemcsak megfizetik őket, hanem még örömüket is lelik a munkában. A felső tízezer tagjainak nagy része úgy gazdagodott meg, hogy azt csinálta, amit szeret, és emellett azt is elérte, hogy sok pénzt keressenek a szenvedélyükkel.
8. Az emberek alacsony elvárásokat támasztanak, hogy sohase kelljen csalódniuk. A gazdagok keresik a kihívást.
Pszichológusok és más szakemberek gyakran azt javasolják az embereknek, hogy alacsonyra tegyék az élettel szembeni elvárásaikat, hogy biztosan ne érje őket csalódás. Magas elvárások nélkül azonban senki sem vált volna gazdaggá vagy valósította volna meg álmait – írja a szerző.
9. A többség azt hiszi, hogy tenned kell valamit, hogy gazdaggá válj. A gazdagok azt hiszik, hogy lenned kell valakinek hozzá.
Ezért van az, hogy olyan emberek, mint Donald Trump, milliomosból elszegényednek és több milliárd dolláros adósságot felhalmoznak, hogy aztán gazdagabban térjenek vissza, mint valaha – írja a szerző. Míg a tömegek a teendőkre fókuszálnak és cselekedeteik azonnali eredményére, addig a nagy emberek tanulnak és minden tapasztalatból tovább gyarapodnak, akár siker volt, akár kudarc. Tudják, hogy a valós jutalmuk az, ha emberi sikergépekké válnak, amely egyszer majd kiemelkedő eredményeket fog produkálni.
10. Az átlagemberek azt hiszik, pénz kell a pénzcsináláshoz. A gazdagok mások pénzét használják.
A lineáris gondolkodás szerint az embereknek először pénzt kell keresniük, hogy még többet kereshessenek, de az író szerint a gazdagok egy cseppet sem haboznak mások pénzéből megalapozni a jövőjüket. A gazdagok tudják, hogy nem számít, hitelképesek vagyunk-e valamihez. Az igazi kérdés az, „megéri-e megvásárolni, befektetni, harcolni érte”?
A gazdagok tudják, hogy az érzelem és a kapzsiság.
A sikeres részvénypiaci befektetés nemcsak valamiféle különleges matematikai képlet kérdése. A gazdagok tudják, hogy a pénzügyi piacokat elsősorban a félelem és a kapzsiság mozgatják, és ezt a tényezőt figyelembe veszik a kereskedésnél és a trendeknél. Ez a tudás az emberi természettel kapcsolatban, és a kereskedésre átterjedő hatása stratégiai előnyhöz juttatja őket a vagyonuk felépítésénél.
12. Az egyszerű polgár a lehetőségein felül él. A gazdagok lehetőségeiken alul.
A gazdagok századokon keresztül tudták a titkot: először légy gazdag, aztán majd megengedheted magadnak. A gazdagok nem azért élnek a lehetőségeik alatt, mert annyira okosak. Hanem mert annyi pénzt keresnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy királyként éljenek, miközben még mindig van dugiban egy fél királyságra való pénzük.
13. Az átlagember azt tanítja a gyermekeinek, hogyan éljenek túl. A gazdagok azt, hogy legyenek gazdaggá.
Az emberek azt mondják, hogy a gazdagok azt tanítják gyerekeiknek, nézzék le a tömeget, mert azok szegények. Siebold ezzel nem ért egyet, szerinte azt tanítják nekik, hogy az objektív valóság szemüvegén át nézzék a világot – oly módon, amilyen a társadalom valójában. Ha a gyerekek korán megértik a vagyon jelentését, valószínűbb, hogy később is törekedni fognak a megszerzésére.
14. Az átlagemberek hagyják, hogy stresszelje őket a pénz. A gazdagok megnyugvást találnak benne.
Az egyik oka, hogy a gazdagok több vagyont szereznek, az, hogy nem félnek beismerni: a pénz a legtöbb problémát képes megoldani – mondja Siebold. A középosztály a pénzre mint egy szűnni nem akaró szükséges rosszra tekint, amelyet az élet részeként el kell viselni. A felső tízezer a pénzt mint a nagy felszabadítót látja, amelyből ha elég van, akkor meg lehet vele szerezni a lelki nyugalmat.
15. A középosztály inkább szórakozni szeret. A gazdagok inkább képezni magukat.
16. Az átlagember azt hiszi, a gazdagok sznobok. Pedig a gazdagok csak hasonló gondolkodásúakkal akarják körülvenni magukat.
A pénzhez való, a középosztályt mérgező negatív mentalitás az, aminek eredményeképp a gazdagok a gazdagokkal lógnak. A gazdagok nem engedhetik meg maguknak a pesszimista, fatalista hozzáállást, gondolatokat, amit gyakran sznobságként értenek félre. A felső tízezer sznobnak való megbélyegzése egy újabb módszer arra, hogy az átlagember jobban érezze magát saját magával és középszerű életútjával kapcsolatban.
17. A tipikus polgár a spórolásra összpontosít. A gazdagok a pénzkeresetre.
A szerző elmélete szerint a vagyonosak arra fókuszálnak, mit fognak azon nyerni, ha kockázatokat vállalnak, és nem arra, hogy megőrizzék, amijük van. Miközben a tömegek kuponokat gyűjtögetnek és spórolósan élnek, elszalasztják a nagyobb lehetőségeket. A gazdagok még a legnagyobb pénzszűke esetén is elvetik a tömegek filléres gondolkodásmódját. Mesterei annak, hogy ilyenkor is arra fókuszálják szellemi energiáikat, amire kell: a nagy pénzre.
18. Míg az átlagember óvatosan jár el a pénzügyekben, a gazdagok tudják, mikor kell kockázatot vállalni.
A tőkeáttétel a gazdagok jelmondata Siebold szerint. (A tőkeáttétel saját tőkénk növelését jelenti idegen tőkével, például kölcsönből, hogy nagyobb értékű üzletet tudjuk kötni. Így a lehetséges nyereség és lehetséges veszteség értéke egyaránt megnövekedik.) Minden befektető veszít időnként, de a felső osztály tudja, hogy bármi is történjék, egyszer többet fog tudni keresni.
19. A kisemberek a nyugalmat szeretik. A gazdagok a bizonytalanságban is megtalálják a békéjüket.
A legtöbb embernek nehezére esik, hogy felvállalja a kockázatokat, amelyekkel milliomossá lehet, sokan nem szeretnek ilyen kihívásokkal élni. Fizikai, pszichikai, érzelmi nyugalom, elégedettség áll az átlagemberek gondolkodásának középpontjában. A felső osztálybeliek korán megtanulják, hogy milliomossá válni nem könnyű, és a nyugalom iránti vágy romboló lehet. Megtanulják, hogyan érezzék magukat nyugodtan folyamatos bizonytalanság közepette is.
20. Az átlagemberek nem kötik össze a pénzt az egészséggel. A gazdagok tudják, hogy a pénz életet menthet.
Miközben az USA-ban az átlagemberek az állami („Obamacare”) és vállalati egészségügyi ellátással kapcsolatban kapnak hajba egymással, a szuper gazdagok magánbiztosítást kötnek. Itt egy éves díj lehetővé teszi, hogy a nap 24 órájában egy olyan magánorvos álljon a rendelkezésükre, aki csak egy szűk kört szolgál ki. Egyes gazdag környékeken ezek az orvosok már a páciensek közelében is laknak.
21. Az átlagember azt hiszi, választania kell a gazdagság és a nagy család között. A gazdagok tudják, hogy megkaphatják mindkettőt.
Az a meggyőződés, hogy a gazdagságnak a család rovására kell mennie, a szerző szerint nem más, mint megfutamodás, agymosás eredménye. „A gazdagok tudják, hogy mindent megkaphatsz, amit akarsz, ha a kihíváshoz az elméd szeretettel és jóléttel közelít” – írja a szerző.
Forrás: https://motivator.ma/inspirator/22-legnagyobb-elteres-gazdagok-es-szegenyek-gondolkodasaban/
