Alázat – része-e a sikernek vagy inkább akadálya?

A könyvemben végigbeszéljük a siker különböző feltételeit, és ezek közül egyik az alázat.
Az embernek meg kell tanulnia, bánnia a sikerrel is és a gazdagsággal is!
Helyesen kell tudni viszonyulnia hozzá, mert, ha nem akkor könnyen mindent elveszíthet!

„Aki magát megalázza felmagasztaltatik, aki viszont felfuvalkodik az megaláztatik. „ – írja a Biblia.

Aki mellét döngetve hirdeti, hogy ő milyen ügyes, sikeres, gazdag és minden dicsőséget magának tulajdonít, az könnyen belefuthat egy nagy pofonba az “élettől”, ami majd segít neki kijózanodni!

Én, amit elértem mindent Istennek köszönhetek és mindenért neki adok hálát! Nála nélkül semmire sem mentem volna! Persze sokat dolgozok, nem a sült galambot várom Istentől, de hiszem, az, hogy működnek a dolgaim, megvalósulnak az intuícióim, áldás van azokon a dolgokon, amiket csinálok, ez nem szerencse kérdése.

Úgy gondolom az alázat, minden spirituális ember életében ott van, legyen az keresztény, buddhista, vagy más keleti vallás tagja.

Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget. Zst. 127

De sokan egészen másképp gondolkodnak az alázatról, és úgy gondolják az alázat az nem jó, sőt gátol abban, hogy merj és tudj sikeres lenni. Az ő szeműkben az alázat ellentéte a magabiztosság, a helyes önbecslés. Pedig nem, az alázat ellentéte a gőg és a felfuvalkodottság. Egy alázatos ember is tud lenni magabiztos, határozott és tisztába van a képességeivel, esetleg azzal is, hogy ő a legjobb egy területen. Az alázat félreértelmezésében nagy része vana Wikipédia meghatározásának is.

 „A saját érdemek lebecsülése, és eközben más személy érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés.” – ez az alázat, a Wikipédia megfogalmazásában. Ezzel nem értek egyet. Az alázat, nem egyenlő a meghunyászkodással, az önleértékeléssel, a talpnyalással, az alázatoskodással!

Legyél tisztába a képességeiddel, törekedj arra, hogy a legjobb legyél és ha tényleg az vagy, a valós eredményeid alapján, akkor bátran húzd ki magad, akkor merj úgy fellépni, mint szakértő, mint specialista és merd az áraidat és az idődet is magasan mérni.
Merj a nagyok közé menni, és merd magad egyenrangúnak érezni a szakma tekintélyeivel, légy tisztába a képességeiddel. De tartsd mindig szem előtt ezt az elvet, amit a Biblia mond. „Dicsérjen meg téged más, ne a te ajkaid”

Ne te emeld magad fel, hanem mások mondják, ismerjék el, hogy te vagy a legjobb.

Van, akit egy ilyen pozícionálás gőgössé tesz, van, aki alázatos tud maradni. Van, aki ilyen szinten, már testőrökkel veteti körül magát, megközelíthetetlen lesz, nem ereszkedik le a köznéphez s van, aki marad olyan ember, mint mások, barátságos és megközelíthető és segít másoknak, hogy ők is felemelkedhessenek.
Az alázatos ember, nem másoktól várja a szüntelen elismerést, nem függ mások véleményétől. Alázatban tudja tartani az egoját! Ha mellőzik, félreállítják, akkor se értékeli le magát, nem háborodik fel, nem duzzog, mert tisztába van az értékeivel.
A gőgös ember az, aki, elvárja, hogy mindenki elismerje, mindig az első sorba ültessék, mindenki előre köszönjön neki, fejet hajtson.

Nem az az alázatos, aki mindig elutasítja, elhárítja a dicséretet, az elismerést és ilyeneket mond:
Á semmiség, nem olyan nagy dolog, más is megtette volna.
Merj kiállni a színpadra, fogadd el a tapsot, élvezd az elismeréseket, és légy büszke a teljesítményedre. Azonban ne éreztesd azt, hogy te egy félisten lettél, mert, ha ezt teszed, hamar le fogsz vettetni a „trónról!”

Emlékezz meg Jézus talentumos példázatáról. Figyeld meg, hogy Jézus milyen kemény büntetést szab az alázatoskodó emberre, és mennyire felemeli azt, aki a maximumot hozta ki magából!

Máté 25: Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, előhívatta az ő szolgáit és a mije volt, átadta nekik. És adott az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest és azonnal útra kelt.
Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta, kereskedett azokkal és szerzett más öt tálentomot. Azonképpen, akié a kettő volt, az is más kettőt nyert. Aki pedig az egyet kapta, elmenvén, elásta azt a földbe és elrejtette az ő urának pénzét.

Sok idő múlva pedig megjött ama szolgáknak ura, és számot vetett velük.

Előjött aki az öt tálentomot kapta, hozott más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál nekem; íme más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjött pedig az is, aki a két tálentomot kapta, mondta: Uram, két tálentomot adtál volt nekem; íme más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Előjött pedig az is, aki az egy tálentomot kapta, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél és ott is takarsz, ahol nem vetettél. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; íme megvan, ami a tied.

Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál és én, mikor megjöttem, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporíttatik akinek pedig nincsen, attól azt is elveszik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogaknak vacogása.”

Látjuk, hogy Isten szemében se erény az alázatoskodás, hanem Ő is azt akarja, hogy a legtöbbet, a legjobbat hozd ki magadból, és az a rossz, ha nem élsz a talentumaiddal, tehetségeddel és eltékozlod azt szerénységből vagy alázatoskodásból!

Talán ez Jézus legkeményebb beszéde és tanítása a pénzről és a gazdagságról! „Mert mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporíttatik akinek pedig nincsen, attól azt is elveszik, amije van.” Vannak vallásoskodó emberek, akik úgy gondolják, a gazdagoknak szét kellene osztaniuk a vagyonukat a szegények közt. Azt gondolják ez lenne Isten elött kedves.
De nem.

Mit jelent az, hogy akinek nincs, attól azt is elveszik, amije van?

Szerintem azt, hogy minden ember Istentől kapott képességekkel rendelkezik, mindenkiben megvan a talentum valamire, mindenki élhetne a lehetőségeivel, és mindenki érhetne el sikereket valamilyen területen. Az emberek többsége azonban nem értékeli nagyra az életét, nem tűz ki nagy célokat, és igazából semmit se akar elérni, ezért nem is foglalkozik vele, képes lenne-e nagy dolgok létrehozására, megteremtésére. És ezt az érzést támogatja a vallás, és a politika is, amik alázatban akarnak tartani, hogy légy jó adófizető állampolgár, aki nem akar véleményt formálni, nem akar okosabb lenni, mint a nagyok, és nem gondolkozik csak engedelmeskedik.

Ezek kiveszik az emberekből a proaktivitást, a helyes ambíciókat és a nagy álmokat célokat.

Ez azt jelenti, hogyha te nem értékeled nagyra, amid van, nem használod ki a képességeidet, „szellemi vagyonodat” akkor nem érdemelsz többet, sőt amilyen képességed volt, azt is el fogod veszíteni. Kemény szavak!

Neked kötelességed a legjobbat kihozni magadból, ezért ne alázatoskodj, hanem cselekedj és tűnj ki a tömegből, az Istentől kapott képességeidnek köszönhetően!

Az alázatosság része, hogy tudj hibázni! Nem az az igazán nagy baj, hogyha elesel, hanem ha nem állsz fel. Ha hibáztál, tudd és merd beismerni, ha kell tudj bocsánatot kérni, helyrehozni, ha valakinek ártottál. De ne élj egész életedben bűntudatban!

A helyes önbecslés része, hogy elfogadjuk, tisztában vagyunk a hibáinkkal, felvállaljuk a rossz döntéseink következményét, de nem hagyjuk magunkat, ezek által lehúzni és megsemmisíteni. Nem attól vagyok alázatos, ha rosszat tettem és visszahúzódom, hanem ha felvállalom, ha lehet korrigálom, helyrehozom, de bátran tovább megyek. Biztos lesznek, akik örökké kárhoztatni fognak, a fejedhez vágnak dolgokat, de ha jó a lelkiismereted, akkor ne törődj velük.

Jézus is ezt mondta az ítélkezni akaró farizeusoknak? – Az vesse rá az első követ, aki közületek semmit se vétkezett?! – mind odébb álltak.

Ezért nem akkor vagy alázatos, ha hibáztál és ezért örökre félrehúzodsz, és nem csinálsz semmit, csak alázatosan meghúzod magad! Akkor vagy alázatos, ha beismered, hogy hibáztál, helyrehozod amit tudsz, és továbbra is igyekszel a legjobb lenni.

Ha azt nézném mennyi hibát követtem el az életemben, akkor nem mernék nyilvánosság elé menni, nemhogy könyvet írni, és az embereket a jóra tanítani! Tudom ki vagyok, és tudom, hogy mi a küldetésem, és abban a legjobb akarok lenni!

A Startképzésem itt találod, érdemes mind a 14 videót végignézned!

Az alázat tehát mások tiszteletét jelenti, az ego lenyomását, és annak elismerését, hogy nem mi vagyunk élet és halál urai, és bármink van, egy szempillantás alatt elveszthetjük, mi csak kis morzsák vagyunk az univerzumban!